Költözés

 

Anyu egy hatalmas cégnél dolgozott,és mindig kiküldtek valakit egy másik országba,vagy másik kontinensre.

    Korán reggelt volt,úgy 5-6 óra körül,amikor felriadtam. Anyuék veszekedtek. Már megint…
Hallgatóztam, miről lehet most szó
- Christine nem szívesen hagyná itt a barátait és az iskolát!!-hallottam apa hangját
- De ez egy fontos lépés számomra Ed ezt meg kell értened!
Költözés. Tudtam: el fogunk költözni. Hirtelen gombócot éreztem a torkomban,és már le is csordult az első könnycsepp az arcomon. Bevetettem magam az ágyamba,arcom a párnámba fúrtam és csöndesen zokogtam,mert itt kell hagynom kedvenc lovamat  Hollót.
Hirtelen visszaaludtam, de úgy éreztem 10 perc sem volt amennyit sikerült pihennem egy éles kiáltás törte meg álmomat
-Christine!! Ébren vagy? 15 perc és itt az iskolabusz!Már a reggelid is rég kihűl!
- Oh… Még péntek van…Kösz anya!- Felpattantam, megmosakodtam, copfba kötöttem a hajam, felkaptam a hozzám legközelebb álló ruhadarabokat-egy farmert,kék pólót és a kedvenc kék pulcsimat-majd lerobogtam a lépcsőn a táskámmal a kezemben. Még maradt 5 percem. Leültem, felhörpintettem a kihűlt kakaómat, bekaptam egy szelet nutellás zsömlét és már jött is a busz. Felkaptam az uzsonnámat, begyömöszköltem a táskámba,és kiszaladtam a buszhoz.
 Ez is egy unalmas nap volt a suliban. Hamar hazaértem és a szüleim a nappaliban vártak.
Tudtam, hogy a költözésről lesz szó.
Kicsim- kezdte kis is múlva anya - tudod hogy nagyon fontos a munkám,és hogy mikkel járt
- Igen tudom- alig tudtam visszafolytani a sírást.
- Nos megbíztak, hogy intézzek el pár dolgot.
- És mi ebben a csavar?- próbáltam úgy tenni mintha nem is tudnám miről van szó
- Ez a megbízatás…Ausztriába szól. Vagyis el kell költöznünk
- De anya…- próbáltam valamit kinyögni,de apa lecsitított.
- Van ebben egy jó hír is…
- Mégis mi lehet ennél fantasztikusabb-, dünnyögtem rosszkedvűen.
- Valóra válhat az álmod!
- Tessék?-néztem meghökkenve
- Lehet egy lovad.A házhoz ahol lakni fogunk,tartozik egy mező,és egy istálló is.Valamint a szomszédban is vannak lovak,biztos találsz majd barátokat
- De apa hisz’ ez fantasztikus!!!De…mikor indulunk?
-Holnap-vágott közbe anya.
Felrobogtam a szobámba. Sírtam egy kicsit majd elaludtam.6 óra volt amikor  felébredtem,anyuék vacsoráztak. Lementem, bekaptam néhány falatot, megfürödtem, majd lefeküdtem. Másnap reggel megint korán felébredtem. Nagy zúgást hallottam. Kinéztem az ablakon - az emeleten volt a szobám;a kapu fel nézett,mindent jól láthattam .A költöztető…
Összepakoltam mindent,levittem a nappaliba.
Kiszaladtam, felpattantam a biciklimre és eltekertem a lovardámba. Elköszöntem mindenkitől majd bementem Holló boxába. Nyakára tettem a fejem,és zokogni kezdtem. Dús sörényébe fúrtam az arcom, majd valaki belépett az istállóba. Elléptem Hollótól,és megnéztem ki az.A tulaj volt.
-Lépj arrébb, kérlek!- szólt hozzám
Kijöttem a boxból, és megpillantottam egy táblát,Ez állt rajta nagybetűkkel: Eladva!
Megtörtént az, amitől egész életemben rettegtem. Bár mostmár úgyis mindegy...- gondoltam magamban. Úgyis elköltözünk. Hazabicigliztem. Anyáék már a kocsiban vártak. Felraktuk a biciklit a tetőre, és elindultunk.